4Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás. (Dán,12 9. Dán 8,26.) 5És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján. (Dán 10,4) 6És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak? (Dán 10,5) 7És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek. (Jel 10,5.6;Dán 7,25) 8Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége? (5Móz 32,10; Ésa 46,3.4) 9És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. (Dán,12 4.)
4És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd. (Dán 8,26;12,4)